A Póráz Két Végén Könyv Pdf

Akik Már Nem Öregszenek Meg

December 24, 2021

Jobb híján nevezzük mégis dokumentumfilmnek, mert mégis ehhez a műfajhoz áll a legközelebb. (Fotó: Pannonia Entertainment) A film a jól ismert eszköztárral indul, korabeli felvételeket látunk, mai szemmel viccesnek tűnő, túl gyorsan mozgó alakokkal, miközben első világháborús angol veteránok hatvanas években rögzített visszaemlékezéseit hallgatjuk, hogy mennyire nem tudtak semmit arról, hová is igyekeztek olyan lelkesen. Mert a megszólalók szinte mindegyike arról számolt be: alig várta, hogy végre a frontra kerülhessen. Tizenhat éves gyerekek hazudták tizenkilencnek magukat, csak hogy bevonulhassanak. Annyira nem tudtak semmit a minden addiginál pusztítóbb és brutálisabb háborúról (honnan tudhattak volna), illetve olyan hatékonyan sulykolták beléjük, hogy egy rövid és dicsőséges hadjárat résztvevői lesznek, hogy szinte valamiféle mókaként fogták fel az egészet. Mintha egy kissé elhúzódó cserkésztáborba kaptak volna meghívót. A másik oldalról (német részről) hasonló hangulatról és atmoszféráról számol be például a kiváló német író, Ernst Jünger Acélzivatarban című regényében, ami az első világháború egyik irodalmi alapműve.

Cabot

Peter Jackson egyedülálló dokumentumfilmet készített az első világháború brit veteránjairól. A korábban csak szemcsés, ugráló felvételeket nemcsak restaurálták, de életre is keltették. Bátran mondhatjuk, hogy így még sosem láthattuk és hallhattuk azt a háborút. Jó negyedóra után biztosan akadnak, akiken a türelmetlenséggel vegyes becsapottság érzése lett úrrá az Akik már nem öregszenek meg ( They Shall Not Grow Old) vetítésén. Bármennyire is érdekes az első világháborús veteránok visszaemlékezése arról, hogyan vonultak be, és milyen volt a kiképzés, ha közben ugyanolyan filmanyagok peregtek, amilyeneket korábban már láthattunk máshol is – oké, jobb minőségben, de nem egészen ezt ígérték. Aztán egyszer csak ugrunk száz évet az időben, pedig maradtunk az első világháború nyugati frontján, csak az addig fekete-fehér, néma képkockák hirtelen megelevenedtek: életre keltek a színek, hangokat is hallottunk, mintha csak valami frissen készült háborús filmet néznénk, pedig ezek ugyanazok a korabeli filmtekercsek voltak.

Jackson ez utóbbihoz nemcsak a létező legalaposabb szakértői segítséget vette igénybe, de még a beazonosítható tájakra is ellátogatott a stábjával, hogy a színek is a lehető legjobban tükrözzék a valóságot. És ha ez nem lenne elég, akkor a némafilmes részletek utólag hangeffekteket is kaptak: nemcsak a harctéri zajok, robbanások és egyéb hangok elevenednek meg, de a katonák elcsípett mondatait is szinkronizálták szájról olvasó szakértők segítségével. Fotó: Pannónia Entertainment Az első világháborúról minimális filmanyag maradt csak fenn, az is többnyire pocsék minőségben, ezért nincs könnyű helyzetben, aki erről a témáról csinálna dokumentumfilmet. Legyen ezért bármilyen érdekes vagy éppen sokkoló az elbeszélt történet, ez korábban mindig a narráció függvénye volt, az Akik már nem öregszenek meg viszont tényleg egyedi filmélmény, és nagyon sokáig velünk marad. Ahogy például a rohamra induló katonák tisztjét halljuk beszélni, vagy két bevetés között pihenésképp viccelődő, nevetgélő brit bakákat látunk, akik közül sokan jó eséllyel már a következő napot sem érték meg.

Ha másért nem, legalább ezért is érdemes megnézni Peter Jackson filmjét. Hogy a régen volt angol és német arcokat nézzük úgy, mintha a magyar bakák arcát látnánk. A szenvedésük és az értelmetlen haláluk közös volt, arcukat egyetlen arccá sűrítette, egy olyan arccá, amelynek már nincs nemzetisége, magyar épp úgy lehet, mint skót vagy bajor. Hazafelé tartva, a nagymarosi oldalon egy terepjáró állt a komphoz vezető rámpán. Ahogy elmentem mellette, benéztem a nyitott csomagterébe. Egymásra dobált, kizsigerelt őztetemek voltak benne. Lassan csorgott ki a vér a csomagtartó résein. A látvány semmiben sem különbözött a lövészárkok mélyén egymásra hányt, cafatokká szakadt holttestekétől.

FANSHOP Akik már nem öregszenek meg A film összbevétele 20 904 188 dollár volt (). A film javarészt olyan felvételekből áll, melyeket soha korábban nem láthatott még a nagyközönség, és melyeket eddig a londoni Háborús Múzeum széfjeiben őriztek. ( hp) Peter Jackson egy interjúban elmondta, hogy ez a legszemélyesebb filmje. Nem pusztán azért, mert mindig is érdekelte őt az 1. világháború, hanem nagyapja miatt is, aki a születése előtt halt bele háborús sebesüléseibe. ( hp) Peter Jackson döntése volt, hogy a dokumentumfilmektől szokatlan módon ne legyen narráció a filmben. A rendező célja az volt, hogy a közönség maguknak a katonáknak a hangját hallja, akik első kézből élték át a háborút. ( hp) Az alkotók 200 veteránnal készült 600 órányi interjúból és további 100 órányi eredeti felvételekből állították össze a filmet. ( hp) Témába vágó sorozatok Oszd meg az értékelést! A számokban Tények, érdekességek: 77 220 Színész adatlapok: 741 520 További hírességek adatlapjai: 316 958

Teljes film magyarul indavideo

(A címbeli mondatot is egy haldokló német katonától idézte az őt megitató angol ellenfele. ) A filmben hallható brit veteránok kifejezett rokonszenvvel beszélnek a halálos ellenségeikről, akikkel voltaképpen az égvilágon semmi bajuk nem volt, de mire ez számukra kiderült, már nem volt mit tenni, ölni kellett, ha valahogy haza akartak térni. Döbbenetes hallani azt a hisztériát, amely a háború előtt kerítette hatalmába a briteket (meg persze az összes többi résztvevőt), ahogy jobb sorsra érdemes tizenévesek ezrei hazudják magukat évekkel idősebbnek, csak hogy ki nem maradjanak a nagy buliból, aminek a háború távolról tűnt, nők pedig a gyávaság jelét, fehér tollat osztogatnak a polgári ruhás férfiaknak a londoni utcákon. (Mindez különösen elgondolkodtató most, amikor a brit nacionalista bulvársajtó, amely egy focimeccs miatt is képes újra visszatérni a háborús narratívához, néha a brexit miatt is közel hasonló hangnemben uszít az Európai Unió ellen. ) De az igazán kijózanító az, ahogy a fegyverszünet életbe lépésével a katonák nem örülnek látványosan, inkább úgy érzik, mintha hirtelen megszűnt volna a munkahelyük.

  • Akik már nem öregszenek meg magyar szinkron
  • Akik már nem öregszenek meg videa
  • Akik már nem öregszenek mega

Különösen hatásos az a rész, amikor a visszaemlékezők arról beszélnek, ahogy támadásra indultak a német vonalak ellen, ám a többségüket már előtte lekaszálják a géppuskák, hogy elérték volna a német lövészárkot: a film arcokat mutat, amint a roham előtt bámulnak a kamerába, majd holttesteket látunk, akik ha nem is biztosan ők, de akár ők is lehetnének. Főleg, mert a fekete-fehér fotókat, korabeli bajuszdivatokat nézve mindig lehetett egy olyan érzésünk, hogy ezek száz éve halott emberek, egy egészen más világból. Így, kiszínezve, felhangosítva viszont pont ugyanolyan angol fiatalokat látunk, mint akiket ma focimeccsek lelátóin vagy a Kazinczy utcában figyelhetünk meg, csak éppen más körülmények között (na jó, a fogaik azért ma már jobb állapotban vannak). És ugyan a film elsősorban brit katonákról szól, fontos szerepet kapnak benne a németek is: eleinte ők az arctalan, ijesztő barbárok, akik ellen tizenhét-tizennyolc éves gyerekek jelentkeznek harcra a háborús propagandának köszönhetően, a harctéren aztán kiderül, hogy ők is ugyanolyan, bepalizott szerencsétlenek, mint a britek; ugyanúgy családot, gyerekeket hagytak otthon, mert velük is elhitették, hogy mire a falevelek lehullanak, már újra otthon lesznek.

Egy olyan valóságként, amely bennünket, magyarokat még fájóbban érint, mint a filmben szereplő angolokat vagy németeket. Noha az Akik már nem öregszenek snittjei a francia és belga frontok infernális mindennapjaiból mutatnak részleteket, a látottak alapján a magyar néző is képet alkothat magának arról, hogyan harcoltak és szenvedtek dédapáink a balkáni vagy az olasz frontokon. Az archív hangfelvételeken megszólaló – azóta nyilván halott – veteránok elbeszéléseiben közös vonás, hogy egy katasztrofális megtévesztés áldozatai voltak. Elhitették velük, hogy valami dicsőségesnek, felemelőnek, fokozhatatlanul férfias eseménynek lehetnek a részesei. Ehelyett egyik napról a másikra a pokol bugyrainak legmélyebb tárnáiba hajították őket, a "vérszivattyú" kellős közepébe, ahol olyan borzalmak vártak rájuk, amelyekre addig a legvadabb rémálmaikban sem gondolhattak. S mindez esetünkben – Magyarország esetében – még azzal a szinte luciferi fokozással is együtt járt, hogy a rettenetes véráldozatok egyetlen "eredménye" a példátlan országcsonkítás lett, az, hogy a lelédi szülők első világháborúban meghalt hat fiának ma Szlovákiában áll a keresztje.

Magyar szinkron

akik már nem öregszenek meg youtube

Mezei ösvényeken ballagtunk el a legközelebbi faluig, Lelédig. Ha jól emlékszem, a falu határában állt az a kőkereszt, ami miatt ezt az egészet itt el akartam mondani. A keresztet ugyanis egy lelédi házaspár állíttatta a különböző első világháborús hadszíntereken elesett hat fiuk emlékére. Sokáig álltunk ott a kereszt előtt szótlanul. Szép nyári délután volt, bárányfelhők úsztak a Börzsöny felől, a mező tele pipacsokkal. Nagy volt a csönd, csak a tücskök ciripeltek kitartóan mindenfelől. Ez a kereszt azóta is sokszor eszembe jut, terveztem is néhányszor, hogy visszamegyek és lefotózom, vagy csak úgy üldögélek a tövében egy darabig. Nem tudom, miért. Talán mert számomra semmi más nem hozza ilyen közel az első világháború felfoghatatlan tragédiáját, mint ez a kereszt, rajta a hat névvel. Abba már nem is érdemes belegondolni – mégis belegondolok sokszor –, hogy a szülők ezt a keresztet már nem is a hazájukban állíthatták fel, mert a hazájukat – amiért a hat fiuk elesett – időközben kihúzták alóluk.

akik már nem öregszenek meg teljes film magyarul indavideo